“Mi vámpírok, kik úgy szopják a vért mint nyivászkodott csecsemő az anyjának kebeléről a tejet, az Teremtőtől, legföképen az Teremtőért alkottattunk, hogy neki buzgón és igazán szolgáljunk tiszta szívünkből és lelkünkből, hogy végtére az örök boldogságban jutalmunkat vehessük. Erről emlékeztünk a tegnapi elmélkedésben is. És erről elmélkedni szüksége vagyon a bűnösnek; mert ő az Teremtőtől rendelt céljától gyalázatosan elállott. Azért ha tovább megfontolja gonosztól való cselekedetét, mely által az ő Alkotóját oly háládatlanul megbántotta, megharagította, megvetvén minden véle tett jótéteményeit, szeretetét, melyért mindenek felett kellett volna őtet szeretni s a bűnt utálni, - ő mégis szerette inkább a vétket, testet, ördögöt, mint lelki hóhérit; az Istent pedig mint legkedvesebb atyját gyűlölte, utálta, megvetette; mindezeket így meggondolván, fel meri-e ő a szemeit azután az égre emelni? Tehet-e magának reménységet, hogy valaha üdvözülni fog viselt életére nézve? - Ettől a reménységtől, óh bűnös, nem akarlak elijeszteni, elidegeníteni; de gondoljad meg voltaképen, mi legyen a bűn, hogy ezt kerüljed, utáljad és gyűlöljed. A sötétség szolgái mindenütt ott vannak, s arra sarkallnak hol meggyőzés, hol kényszerítés útján, hogy élj te is a gonosz eszközivel hogy fölül kerekedj amazon, de én ettől óva intelek, mert a lélek tisztasága a legfontosabb nekem, és legyen neked is az, mert semmit nem nyújthat ez a világ melynek örökké örvendhetsz, csakis tiszta lelkeket, így szaporítsd azok számát kezdve magadéval. És vedd tudomásul, hogy azon vámpírtársaid, kik ettől elbátortalanítanak, a sötétség legnagyobb fejedelmét szolgálják, ki kelepceként tartja fogva e világot, és neve olyan ősi hogy tán nem is ismeri senki, mégis ezer néven szólítják a négy égtáj felé. Ahol én tanultam a művészeteket, ott Yaldabaoth néven ismeretes, melyet egy héber szövegből emeltek át, de itt csúfondárosan magasztalják ezt a lényt, és megpróbálják összemosni minden jóság forrásával, mely sok szenvedést hagyott maga mögött. Hallgatott eme lény már a Sötétség, Abyss, Hádész nevekre, de a katolikus egyház munkássága során a gonosz megfosztatott minden egyéb titulusától és jelzőjétől, és egyszerűen úgy nevezik: az Úr, az Isten, az Atya.”
//Részlet “A Báró tanítása az Amszterdamiaknak” című levélsorozat első leveléből//
Samedi Báró néven mutatkozott be 2014 őszén, és egy ritka, kihalófélben lévő vérvonal tagja. Filozófusként, prófétaként hivatkozik magára, aki szót tart az élőkkel, és holtakkal is. Eleinte hivalkodó öltözéket viselt, és állandó megbotránkozást keltett a budapesti összejöveteleken, újabban azonban puritán ruhákban jár, és azokkal vált szót, akik kifejezetten őt keresik. Közismert szélsőségesen pacifista nézeteiről, atyáskodó modoráról, segítőkészségéről. Saját bevallása szerint városról városra utazik, hogy vérvonalát fenntarthassa, új gyermekeket nemzzen. Ezt a célját Budapesten elérte annak ellenére, hogy provokatív eszméivel, viselkedésével sokak nemtetszését kiváltotta. Az ölelés jogát 'a városért tett nagy szolgálatáért jutalmul' kapta, de ennek részleteit kevesen ismerik, és eddig nem beszéltek róla.
A Báró a magyar nyelv egy archaikusabb változatát beszéli, “Samedi Báró, a Szombat Este Lordja és a Név Hordozója”-ként szokott bemutatkozni, és aposztrofálni magát. A Császárnő kivételével mindenkit tegez, a Császárnőt egyszerűen “kedveském”-nek szólítja. Különös, bensőséges kapcsolatukról szóló pletykák igazak lehetnek, hiszen még mindig rendelkezik a Báró egy tekintélyesebb birtokkal Budapesten. Talán olykor lehet is vele találkozni miközben a sírokat tisztítja.
Yasen hatalomátvételekor szinte mindenkiben megbotránkozást keltett: hangosan kikelt a gladiátorviadalok létjogosultsága ellen, gúnyt űzött a többiek mesterkélt rómaiságából, teológiai vitába próbálta kényszeríteni Yasent, megtagadta, hogy igyon a Vörös Hajnal vezetőjének a véréből, mégis minden fegyveres akciót meghiúsított ellene. A puskák elnémulása után úgy dédelgette a Császárnőt, mint egy apa a kislányát... vagy mint egy férfi a szeretőjét?
A Báró motivációit sok kérdőjel takarja, melyeket valóban hitelt érdemlő módon rajta kívül nem ismer senki.
Hangulatzene:
